Zsanett utols� csod�ja

Irodalmi R�di�

szerz�ink alkot�sai (versek, pr�z�k)

Cz�g�ny Nagy Erzs�bet: Zsanett utols� csod�ja

Zsanett mozdulatlanul fek�dt az �gyon. Kib�rhatatlan f�jdalom tombolt a nyaki csigoly�j�ban, s lek�szott eg�szen a farkcsontig. F�le m�g �rizte azt a borzalmas reccsen�s hangj�t, amit a csigolya produk�lt, amikor r�zuhant hassal az �gyra, s a feje tehetetlen�l csap�dott a kem�ny der�kaljra. Nem mert megmozdulni, de nem is tudott volna. F�lt.
�risten! – gondolta mag�ban. Itt fekszem mozdulatlanul, tal�n leb�nulok, vagy meghalok. Itt vagyok az otthonomt�l t�bb mint t�zezer kilom�terre, a vil�g m�sik v�g�n, San Francisk�ban, egy hotelszob�ban, egy szinte idegen f�rfival.
Agy�ban egym�st kergett�k a gondolatok:
– Hogy milyen h�lye is voltam! Hisz �n kezdem�nyeztem a birk�z�st. Csak j�tszani akartam kicsit, s �lmomban sem gondoltam, hogy valamikor � �nv�delmi sportot tanult. �gy v�gott �t maga f�l�tt, mint egy zs�kot.
Zsanett nem merte ford�tani a fej�t, de amikor a f�rfi el�je hajolt, s a l�t�sz�g�be ker�lt, megl�tta szem�ben a r�m�letet. Teh�t � is f�l!

Hogyan is kezd�d�tt?
�ppen csak ismerkedett m�g az internet vil�g�val, egy hete k�sz�tett mag�nak levelez� fi�kot. Senki nem is tudta m�g, hogy most m�r e-mail c�me is van, �s tud levelezni, amikor kapott egy levelet. – �dv�zlet a nagy v�zen t�lr�l – �rta az ismeretlen. Semmi m�s. Na de m�gis honnan? Melyik nagy v�zen t�lr�l? Az e-mail c�mb�l nem lehetett kivenni, ki is �rta.
Zsanettet �zte a k�v�ncsis�g, s v�laszolt a felad�nak, k�rd�seket t�ve fel:
Ki vagy” Honnan tudod az e-mail c�memet?
J�tt is a v�lasz: Eln�z�st k�rek, de a s�gorn�mnek k�ldtem az �zenetet, s mint l�tom, az e-mail c�med els� fele ugyanaz, mint az �v�, csak a szolg�ltat� m�s.
H�t, �gy kezd�d�tt. Akkor m�g nem der�lt ki, hogy a lev�l�r� egy k�lf�ldre szakadt magyar f�rfi, aki m�r t�bb mint 30 �ve �l Amerik�ban, Seattle v�ros�ban. Ez csak j� p�r lev�lv�lt�s ut�n t�rt�nt meg, mert olyan rejt�lyesen �s csavarosan �rt, hogy Zsanett hol kuncogott, hol meg bosszankodott, mert az angol klaviat�ra nem ismerte az �kezeteket.
De ett�l t�bbet nem is nagyon �rult el mag�r�l a f�rfi, azon k�v�l, hogy Gabrielk�nt �rta al� a leveleit.
Zsanett, �let�nek �ppen abban a peri�dus�ban volt, amikor nyitott a vil�gra. Minden �rdekelte, ami �j volt sz�m�ra, megismerkedett az ezot�ri�val, kipr�b�lta a t�z�n j�r�st, ami l�lek�rint� �lm�nyt ny�jtott neki. Pr�b�lkozott szcientol�gi�val is, elj�rt p�r tanfolyamra, megtanult audit�lni. M�g �vek m�lva is eml�kezett arra a csod�latos �lm�nyk�pre, amikor audit�l�sa sor�n �nmag�t l�tta az anyja m�h�ben, m�g magzatk�nt. De ezzel is csak addig foglalkozott, m�g �rdekelte a t�ma. Fog�kony volt minden ismeretlen k�ls� ingerre, s ebbe az �llapot�ba cs�ppent bele Gabriel, az � k�l�nleges titokzatoss�g�val.
H�napok teltek el az ismerked�ssel. A levelek j�ttek, mentek, ha k�zzel �rtak lenn�nek, m�r egy l�d�t is megt�lt�ttek volna.

Bek�sz�nt�tt az �sz. Az ablakon m�r csordog�lt a hajnal k�nnye, a f�k rozsdamart pal�stot �lt�ttek. A templomtornyot falta a k�d, s a Nap, reggelente er�lk�dve pr�b�lta sugaraival �ttetsz�v� var�zsolni az utc�kat.
Ma azonban, csod�latosan ragyogott, mintha csak tudta volna, Zsanett n�vnapja van. Ma kor�n kelt, �s kicsit tov�bb k�sz�lt a f�rd�szob�ban, mint �ltal�ban. M�gis csak a n�vnapom van – gondolta – nagyon j�l akarok kin�zni. Gondosan sminkelte mag�t, mik�zben a tegnap �jjelre gondolt. Nagyon k�s�n fek�dt le, mert nem akarta elbliccelni a beharangozott csillaghull�st. Volt is r�sze benne, t�bb mint nyolcvanat sz�molt meg, de m�r nem b�rt tov�bb fent maradni. Meg�rte az �jszakai fennl�t, mert �let�ben nem l�tott ennyi gy�ny�r�s�get. Csod�latos l�tv�ny volt. Mintha csak neki akart volna kedveskedni a term�szet, n�vnapja el�est�j�n.
A munkahely�n majdhogy nem egym�snak adt�k irod�ja kilincs�t a felk�sz�nt�k. SMS-t olyanokt�l is kapott, akikr�l m�r r�gen nem hallott. Egysz�val boldog volt. Annyi vir�got kapott, hogy gyalog nem is tudta volna hazavinni. Otthon az �sszes v�z�ja tele lett szebbn�l szebb vir�ggal. Ak�r egy vir�gbolt. Zsanett repdesett �r�m�ben, s ezt mindenk�ppen meg akarta osztani amerikai bar�tj�val.
Kapta is kez�be a telefont, s gyorsan le�lt a bels� szob�ba, a francia�gyra. Meglepem a Kedvest – gondolta, s m�r t�rcs�zni is akarta a sz�mot, amikor azt vette �szre, hogy a l�ba fel� egy f�nysug�r k�zel�t, majd el�ri, �s k�szik tov�bb, egyre feljebb. Mi ez? – valami mintha a lelk�t is meg�rintette volna. A f�ny m�r teljesen bebor�totta, �s csak olyan keskeny s�vban ahol � �lt. Zsanett v�gign�zett mag�n s csod�lkozva ki�ltott fel – Ragyogok! – Az �rz�s le�rhatatlan volt, mondhatni, f�ld�nt�li. Soha �let�ben ilyen boldog �rz�sben m�g nem volt r�sze. Mintha nem is a f�ld�n lenne, hanem egy m�sfajta, �gynevezett f�nyvil�gban, ahol nincs fizikai test, csak a l�lek ragyog. Lassan felemelte fej�t a f�ny forr�sa fel�, s csak akkor j�tt r�, hogy a m�sik szoba ablak�n a lenyugv� Nap vonta be �t, utols� b�borsz�n sugar�val.
Arra viszont nem tudott r�j�nni, hogy mi�rt csak abban a keskeny cs�kban, amiben � �ppen belef�rt. Fenomen�lis �lm�ny volt sz�m�ra.
Amikor kezdett mag�hoz t�rni a csod�s k�bulatb�l, �jra t�rcs�zott, de sajnos a vonal m�sik v�g�n nem volt senki. Most kell elmondanom, elmes�lnem – hajtogatta mag�ban, �s le�lt a sz�m�t�g�phez meg�rni bar�tj�nak a csod�s pillanatokat.
M�snap reggel az volt az els�, hogy megn�zze, olvasta-e m�r Gabriel az � besz�mol�j�t. Igen, a v�lasz is megj�tt. Igaz, a szok�sos �kezet n�lk�li form�ban, de m�r hozz�szokott, s izgalommal olvasta:

„ Szervusz Boldogsagom!
Ragyogo hangulat, kedves es mosolygos gondolatok! Orulok Neked! Nem mosolyogtam, konnyeim eredtek (most is) boldogsagod hatasara. S ha mar elerted a csucsot, mire lennek meg jo eletedben?
Ez jutott eszembe, ahogy vegig olvastalak. Ahogyan ismersz, gondolataim repultek!
Mire is lennek meg jo ezutan? Lehetsz-e meg boldogabb? Meddig fog ez igy tartani nalad?
S ekkor dobbentem ra arra, hogy a boldogsag egy folyamat. Abba az allapotba valo elerkezesig erdekes es tanulsagos lehet az ut. Tarthat-e sokaig?
Magam pedig maradok szeretettel.
Remek lehet, es remelem, hogy orokre tart.
Erdekes napom van. Zenet tettem fel, mar ehes voltam az „Ugy elmennek, ha mehetnek..” dalra, s mivel nem talaltam ra, igy a magam gyujtemenyet tettem fel. Egyik dal eseten pedig felbomlott belolem az erzes. Eszembe jutottal: szeretnem ha leforditanad magyarra. Cime: Ha igazan szeretsz egy no”t.
Ritkan figyelek oda az itteni dalok verseire. Ez viszont tele mondanivaloval. S ezen tovabb repulven, meg valami eszembe jutott:
A boldogsag talan egy allapot, ahova az embert vagyaik kepesek ugy vez�relni, hogy mindent onzetlenul kepes vegezni �s nyujtani masokkal szemben. A szeretet vagya lehet ez.
E gondolat tovabb repult:
Ki tudja, mire lesz jo, ha „par evet kolcson kerek” Toled?
Meg nem tudom a reszleteket a fenti elgondolasomhoz. Nem gond a letfentartas. Nem akadaly a nem tudas. Nem akadaly ha nem vagyunk tokeletesek.
Akadaly a nem akaras, tehetetlenseg. Mit szolsz ezekhez?
S most „Repulj madar, ha lehet, vidd el ezt a levelet” de ne mondjon semmit, hiszen magam tudom bennemet kifejezni.
Zsanik�m!
Koszonom, hogy megosztottad velem a csodas ajandekod. Magam is hatasa alatt vagyok boldogsagodnak. Magam is az vagyok! Szerencsem hozzad vezetett.
�lellek szeretettel: Gabriel”

Mire a lev�l v�g�hez �rt, Zsanett szemei behom�lyosultak. Ki ez az ember, aki �gy k�pes form�lni a szavakat, hogy mindegyike c�lba tal�l.
„Ki tudja, mire lesz jo, ha „par evet kolcson kerek” Toled? „ – �rja. Ett�l a sort�l gyorsabb lett a l�legzete. Gondolatai sz�rnyaltak: Egy�tt szeretne �lni velem! �s �n? Akarom ezt? Igen! Akarom! …De h�t nem is ismerem m�g szem�lyesen! Igaz, hogy m�r majdnem egy �ve levelez�nk, n�ha telefonon besz�l�nk, de m�g nem �rintettem, nem �reztem az illat�t, m�g nem tapasztaltam meg �t. Mi ez? Szerelem? Szenved�ly? Vagy csak v�gyakoz�s ismeretlen megismer�s�re?
Este sok�ig nem tudott elaludni. Nem volt teljesen tiszt�ban �rzelmeivel, nem tudott v�laszt adni saj�t mag�nak sem, hogy most maga a f�rfi, vagy egy sz�m�ra m�g ismeretlen vil�g ut�n v�gyakozik. Tal�n mindkett�.

S most itt van vele. Ebben a hotelszob�ban, ahov� leutaztak Seattle-b�l. Itt akart�k meg�nnepelni az els� szem�lyes tal�lkoz�st. Mennyi boldog �r�t t�lt�ttek egy�tt a hossz� �ton. Zsanettnek filmk�nt peregtek szemei el�tt a nemr�g �t�lt k�z�s eml�kek. A V�r�s feny�erd�! A meg�lelt f�k. A Csendes �ce�n moraja, a part menti szirtek, az �vegpalot�k. A csod�k, amelyekr�l csak �lmodhatott eddig. Azt�n valami furcsa hom�ly kezdett lassan leereszkedni a filmkock�kra, mint amikor viharfelh�k �rkeznek az az�rk�k �gre.
Pr�b�lta elhessegetni a morcos sz�rke fellegeket, de azok rend�letlen�l �sztak lassan bele a szeme �risz�be. F�l�be lassan k�szott fel a csend, m�r alig hallotta a f�rfi k�ts�gbeesett szavait. Utols� l�tom�s�val m�g siker�lt �jra el�rnie az �ce�nt. Beleg�zolt, s csak ment, ment egyre beljebb. A hull�mok �gy �lelt�k k�r�l s fogadt�k magukba, mint magzatkor�ban az anyja.