Amikor egy h�nap ut�n hazavitte a kispr�di gazda Sz�szk�t, a nagyapj�t a szalma t�v�be tal�lta. Ott �ld�g�lt. Amikor megl�tta im�dott unok�j�t, s�rva fakadt. - Jaj, dr�ga kicsi unok�m, de j�, hogy �jra l�tlak! Nagyon hi�nyozt�l! – s csak szor�totta karjaiban a kisl�nyt �s mindketten s�rtak. Igaz, hogy nem csak ez az egy unok�ja volt, de ezt szerette a legjobban. Az elhunyt l�ny�n k�v�l volt 4 fia is, de h�t mit csin�ljon, ha ez az apr�cska sz�szke l�ny lett a kedvence.

Sz�szke �lete ugyan�gy folytat�dott a nagyb�tyja h�z�ban, mint ahogyan abbamaradt egy h�nappal azel�tt. Most m�r menni kellett a sz�l�be is kap�lni. „L�brakap�lni”, �gy mondt�k annakidej�n. S bizony, ha szeg�ny kisl�nynak nem �ppen �gy siker�lt, akkor csattant is az �t�s. De m�g ha csak �t�s lett volna. Juliska m�r nem a nev�n sz�l�totta Sz�szk�t, hanem �gy kiab�lt vele, - „ Te juh-szem� kurva” nem megmondtam, hogy l�bra kap�ld? Ez m�g az �t�sn�l is jobban f�jt. A sz�l� n�gy kilom�terre volt a h�zt�l, de ez nem g�tolta meg a „f�ri�t” abban, hogy gyalog k�ldje haza a kisl�nyt. Term�szetesen gy�m�lcskosarakkal egy�tt. Egy teli kos�r h�tul, egy m�sik el�l, �sszek�tve a v�llon. Akkor m�g nem is igaz�n �rezte Sz�szke, hogy mennyire meg lett terhelve a h�ta. Neh�z volt, de hazafel� olyan sz�p volt a term�szet, hogy ez enyh�tett a s�lyon. Egyed�l volt, ilyenkor nem kellett hallgatnia a Juliska szidalmait, itt nem tudta verni. A mez�, az �tsz�li f�k, vadvir�gok, csod�latosak voltak, a d�lib�b t�ncolt az �ttesten �s ez csakis az �v� volt. Ennyi �r�me volt csak. Pedig de nagyon v�gyott j� sz�ra, szeretetre, vagy n�ha egy kis dics�retre, hisz annyira igyekezett mindig, hogy hajnalt�l �jf�lig mindent elv�gezzen, amit Juliska kiadott neki. Otthon a 400 n�gysz�g�les kert is re� v�rt, hisz Juliska nem tudott dolgozni, a f�rje cip�sz volt, s�t seg�deket is tartott, nagyon el volt foglalva, �gy a nagy kertet is neki �s a Nagyapj�nak kellett fel�snia, gondoznia. Minden egyes nap k�tsz�z liter vizet kellett felh�znia a kertben l�v� kerekes k�tb�l, s azt sz�tlocsolni a kertben. Reggel m�r pirkadatkor kelni kellett, s ha nem ugrott ki r�gt�n az �gyb�l, m�r csattant is az �t�s. Egy id� ut�n m�r nem kellett kelteni, mag�t�l fel�bredt id�ben, mert hajtani kellett a lib�kat ki legelni, amikor j�llaktak, bent a diszn�kat kellett etetni, aljazni, azt�n be a konyh�ba vasporral s�rolni a k�lyh�t, t�zet gy�jtani, takar�tani, reggelit k�sz�teni. Ilyenkor kelt fel a Juliska. Persze dics�ret sosem volt, csak az ostor volt felakasztva az ajt� mellett, s ha valami nem tetszett neki, akkor m�r le is kapta �s csattant. – Egy l�nynak sz�gyen le�lni – hangoztatta mindig. Szeg�ny Sz�szke egy alkalommal, amikor elk�ldt�k a hivatalba �s sorba kellett �llni, h�t bizony �llva elaludt.

12 �ves volt, amikor a nagyapja nagyon beteg lett. M�r sz�lni sem tudott, csak mag�hoz h�zta �s megcs�kolta. Azt�n elk�lt�z�tt a l�nya ut�n. Sz�szk�ben egy eg�sz vil�g omlott �ssze. �gy �rezte, most m�r t�nyleg nincs senkije. Most volt csak igaz�n �rva.

Ahogy telt az id�, Juliska egyre t�bbet �t�tte Sz�szk�t. Volt egy fia is, aki orvosnak tanult, m�r az sem �llhatta meg sz� n�lk�l.  – Minek kell mindig �tni azt a l�nyt – mondta az anyj�nak. Nem volt foganatja. M�g akkor sem tudta f�kezni mag�t, amikor �ppen volt valaki l�togat�ba, a h�zban. Akkor csak elmenet a l�ny mellett, j�l belecs�pett a karj�ba. De nem �m ak�rhogyan, m�g meg is csavarta. Napokig k�k, z�ld volt a helye.

Este, amikor m�r minden el volt v�gezve, Sz�szk�nek kellett megmosni a „fiatal�r” l�b�t, na �s term�szetesen a Julisk��t is. Azt�n ment a cip�szm�helybe a Nagyb�tyj�hoz fa-szeget k�sz�teni, mert sok volt a munka. Mindig �jf�l volt mikor �gyba ker�lt. Amikor sz�ks�g volt takarm�nyra, akkor ment a dar�l�ba. 30-40 kg-os zs�kot tettek a v�ll�ra �s �gy ind�tott�k. Aki l�tta, szidta a kez�t annak, aki r�tette a h�t�ra. Kicsi is volt, fejletlen is, s bizony egyre �szrevehet�bben kezdett a gerince ferd�lni, hisz csak azon a v�ll�n cipekedett, amelyik r�szen �pp volt a cs�p�je. A h�t literes tejes-b�dogot is azon a cs�p�j�n hordta haza heti k�t alkalommal gyalog a tany�r�l.

A szomsz�dok m�r nem b�rt�k n�zni mit csin�lnak a gyerekkel, egyre t�bbsz�r k�rt�k Sz�szk�t, hogy hagyja ott �ket. De hov� is mehetett volna. Azt�n feljelentett�k a hat�s�gn�l Julisk��kat.  Sz�szk�t is meghallgatt�k, de az lett a v�ge, az �ln�k szerint, nincs mit adni egy gyermek szav�ra. Sz�szk�nek tov�bb kellett �lni a „pokolban”. Mennyire szenvedett! De sokkal k�nnyebben t�rte volna, ha n�ha kap egy-k�t j� sz�t. Egyetlen egyszer kapott. A csal�d egy eg�sz napra elutazott, �s Sz�szke �r�met akart szerezni, de ink�bb dics�retet kicsikarni m�r egyetlen egyszer. Amint kifordultak hajnalban az utc�b�l Julisk��k, m�r tudta is mit fog csin�lni. Kimeszelte a konyh�t. Sz�pen ki is takar�tott, mindamellett, hogy a j�sz�gokat is ell�tta. Julisk��k m�snap reggel j�ttek haza. Nagyot n�zett a csal�d, �s megdics�rt�k. Sz�szk�vel madarat lehetett volna fogatni. Aznap nem volt ver�s.

Nagyon hi�nyzott Sz�szk�nek az �desanyja, nagyon sokat gondolt r�. Az egyik este megk�rte Julisk�t, hogy engedje m�snap ki a temet�be. Az meg�g�rte, hogy vas�rnap d�lut�n, ha m�r minden munka el van v�gezve, kimehet. Boldog volt a l�ny, vas�rnap igyekezett id�ben elv�gezni a munk�t, azt�n mag�t is rendbe tette, �s ment k�rezkedni Julisk�hoz. Az asszony �ppen az utc�n �lt az �rokparton a szomsz�dasszonyokkal, /abban az id�ben ez volt a szok�s/ ott besz�lgettek. Amikor a l�ny megk�rdezte, hogy most m�r mehet-e, Juliska fel�llt �s elkezdte �tni a l�nyt �s kiab�lta: -M�r pezseg a v�red? Csavarogni akarsz? – Sz�szke a v�c�ben kereset mened�ket, ott ord�totta ki mag�b�l a f�jdalmat, a megal�ztat�st.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.